a

Hírek

2011
03.24.

Olvasnivaló teszt: Chevrolet Impala - 1968

Amerika végtelen fekete aszfaltcsíkjára termett vasak olvasnivaló betûk formájában…

Pörgõs jampi

írta: Winkler Róbert

dátum: 2010. március 22., hétfõ 06:42

A Zsiguli-mûszerfalra fel voltam készülve, hiszen sok képen láttam már. Egyvalami nem látszik a képeken: oké, hogy a kilométeróra hasonlít a Zsiguliéra, de úristen, mekkora?! 

Alapvetõen rosszul vagyok az Impaláktól. Már az elsõ, 1958-as (valójában már 1957) Impalák is tele voltak gyomorforgató, felesleges csicsákkal. Álbeömlõk a hátsó kerekek elõtt, de olyan alakú légréssel, mintha az valójában kilépõ vagy valami hajtómûféle lenne, a biztonság kedvéért olyan krómcsíkok nyúlnak ki belõle hátrafelé, amilyeneket egy ötéves gyerek rajzol, ha rakétaautó a feladat az oviban. Kupé hátsó szélvédõje fölött még egy szerencsétlen, lapos sugárhajtómû-féleség. Alkottak azért maradandót is, például a három-három különálló hátsó lámpatest végig az Impala védjegye maradt, míg az Impala közeli rokona, a Bel Air két-két hátsó lámpát viselt. Na jó, az '59-es modellen már egybenyitották, és a hátsó lámpákból két, hosszában kettévágott vércsepp lett, az egybenyitott sirályszárnyak alatt. A világból ki lehet kergetni az 50-es évek Impaláival, persze a jampecek hóbortjait tiszteletben tartom, de szerintem rockabilly körítés nélkül ezekre az autókra egyszerûen nincs mentség. Tovább....